Az Állami Biztosító szolgáltatása terhességmegszakítás esetére.
Az ÁB az Állami Biztosító rövidítése volt még "az átkosban". Bár nem nagyon hallottam még így emlegetni, de gondolom, hogy egyúttal az abortusz rövidítése is lehet. Ki tudja viszont, milyen szolgáltatásról lehet szó?
Az Állami Biztosító kabalafigurája (Forrás: Retronom.hu)
Aba Sámuel király részeges leánya, aki egy pince mélyén kénnel megmérgezte magát.
Íme az első éles bejegyzés a blogban:). Hurrá.
Szerintem rögtön a könyvindító szócikkből látszik a minőségi humor. A Sári magáért beszél, Aba Sámuel királyunk valóban Abasár település környékén rendelkezett komoly birtokokkal és a község közelében található a Sár-hegy, ismert bortermelő vidék. A kénezés a borok jó fejlôdésének és a hordók tisztaságának biztosítására régóta használt eljárás. Már csak az nem világos, hogy Sári miért lett öngyilkos.
A tragikus sorsú hercegnő édesapja (Forrás: Wikipédia)
A Nevető lexikonhoz Tímár György előszót is írt, úgy illik, hogy mielőtt belekezdenénk a szócikkek elemzésébe, ezt is áttanulmányozzuk.
Mindenki tudja, mi az: lexikon. A „lex” (törvény) és az „ikon” (szentkép) szavakból alkotott fogalom, más szóval: magasztos törvénytár, törvényes rendszerbe foglalt magyarázata mindannak, ami szent és érthetetlen. Igaz, van olyan elmélet is, amely szerint a fogalom egy bizonyos Kohn Lexiről vette nevét; ám e teóriát nem sikerült cáfolhatatlan tényekkel alátámasztani. Maradjunk tehát a szent törvénytárnál.
Egy szent törvénytárat az ember nem úgy olvas, mint egy regényt, amely – mint tudjuk – a közepén kezdődik, a végén folytatódik, s az elején fejeződik be, legalábbis jobb szerzőknél. Törvénytárat föl-fölüt az ember, bele-belelapoz, egy-egy címszavának utánanéz, s közben meglehet az a jóleső érzése, hogy mit sem vesztett, nem maradt le semmiről: ez a mű minden címszónál elölről kezdődik, s megannyiszor tüstént véget is ér. Ennél fogva ajánlatos, hogy az olvasó (főleg a gyakorlatlanabbja) ne olvasson egyszerre többet – mondjuk – ezer címszónál, hiszen egy ültő helyünkben ezer művet elolvasni amúgy sem csekély teljesítmény, meg aztán sokkal több címszót különben sem találunk e kötetben. Ezzel szemben előnyös, ha nem jövünk ki a gyakorlatból, s minden áldott nap elolvasunk a lexikonból lefekvés előtt egy-egy evőkanállal. Ez részint a rekeszizmok kellő megmozgatása és ennek révén a könnyebb emésztés miatt fontos; részint azért, mert rohanó világunk annyi információval halmoz el bennünket naponta, hogy ezek megemésztése is csupán így válik lehetővé.
Íme, ezt célozza művecském, amelyet költséget és fáradságot megkímélve állítottam össze hasonló, bár jóval unalmasabb kézikönyvek alapján, nemzetem épülésére, szellemi gyarapodására.
Mindig is vonzódtam a nyelvi tréfákhoz. Lelkes olvasója voltam például a Napi Borzasztó Szóvicc blognak, ami azonban – e bejegyzés írásakor – úgy tűnik, véglegesen leállt. Túlzás lenne persze azt mondani, hogy betölthetetlen űrt hagyott maga után, de tagadhatatlanul jó volt naponta pár percet kikapcsolódni a segítségével.
Régóta érleltem magamban a gondolatot, hogy hasonló tartalmú blogot indítsak, azonban nem éreztem magam kellően tehetségesnek hozzá, hogy saját írásaim ontsam a világra. (Néhány alkalommal küldtem anyagot a szóvicc blognak is, de szily még csak válaszra sem méltatott.). Mégis szerettem volna létrehozni egy felületet, ahol hasonló élményben lehet része az olvasónak, ezért úgy gondoltam, profihoz fordulok segítségért.
Tímár György nevével a szép emlékű Alfa magazinban találkoztam először, ő fordította az újság számára az Asterix képregényeket. Gyerekként is jókat nevettem Hasarengazfix főnökön vagy Messesaglix haláruson, később pedig felfogtam a zsenialitást például Lopez de Futastán y Ramodón spanyol bandita nevében is. Tímár munkássága persze jóval szélesebb körű ennél, komolyabb munkáinak megismerése (számomra) még várat magára.
„Komolytalan” művét, a Nevető lexikont mostanában azonban rendszeresen forgatom. Szinte minden nap találok benne olyan szócikket, amelynek eredetisége, összetett humora, nyelvi leleménye remekül elszórakoztat. Bevallom azt is, hogy olyan is akad köztük, amelyiket nem is értem. Úgy vélem, Tímár magáévá tette Karinthy álláspontját, miszerint: „Humorban nem ismerek tréfát!”. Műve egyértelműen egy szinten van a Tanár úr, kérem! szerzőjének írásaival, vagy „Rímhányó” Romhányi József munkáival.
Blogomban a Nevető lexikon 1974-es kiadása alapján ABC-sorrendben minden nap közzéteszek egy szócikket, amelynek értelmét, mélységét és szépségét – remélhetőleg lelkes olvasóim kommentjei alapján közösen – megpróbálok részletesen bemutatni. Ezen felül alkalomszerűen tervezem további, szintén a szerzőhöz kapcsolódó anyagok feltöltését is. Idegen tollakkal ékeskedem tehát, de vállalom. Remélem, hogy blogom alapján velem együtt sokan kedvet kapnak majd a hét évvel ezelőtt elhunyt Tímár György munkásságának megismeréséhez.
